Hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

Felelős vezető Tóth Béláné Wass Albert Farkasverem Az úton egy parasztember ballag Halasd felé, görnyedten, mezítláb, vállán átvetett csizmákkal, énekelve. A szlávos melódia lomhán nyúlik el a tó felett, át a túlsó dombokig, körülnyújtózza őket álmosan és szürkén, mint nagy, lusta polip és vékonyodó karjai belevesznek a csudákfalvi rétek közé. A tó túlsó oldalán valaki marhákat hajt lefelé a Csóvás felől, néha nagyot cserdít az ostorral és a hang élesen csapódik a sima víztükörre, mint a belehajított kődarab.

A szeptember végi este bronzbarna testével ráhajol a dombokra, elterül a szürkére kopott legelőkön, sárga tarlók közé ékelt szántások fekete kockáin, puhán, asszonyosan simul hozzájuk és barnára sült meztelen lábait belógatja a tóba.

Valahol fent, a szőlőkön túl egy kopó hajt, nyafogó, vékony hangon, néha abbahagyja, aztán elkezdi megint… A hosszú ember ott áll a nádas szélén, egy öreg korhadt fűzfának támasztja a hátát és néz.

Az országutat nézi, a fehér, üres és lusta országutat, a ballagó embert és az eget a feje fölött, a gyöngyszürke, unott arcú eget, amely se nem kék, se nem fekete, se nem piros, se nem sárga, nincs se messze, se közel, se nem szép, se nem csúnya, se nem jókedvű, se nem haragos: csak szürke. Szürke és álmos. Régóta áll ott és nézi a lemenő napot, amint pirosra gyúlva búcsúzik a keleti domboktól, hallgatja a nádas zizegését, mely a szellővel beszélget ilyenkor, valami titokzatos nyelven.

hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

Szeme végigszalad az unatkozó országúton, s szalad rajta, által dombokon és falvakon, be a város aszfaltjáig szalad. Nézi a ballagó mezítlábas embert, de sétáló nőket lát a korzón és hallja a kávéházból kiszűrődő zenét, pedig csak a tücskök muzsikálnak fent a tarlók között, valami örökegyforma, bús mezőségi szimfóniát.

Két asszony jön át a réten, fehér ingük messzire világít az alkonyatban. Vállukon tarka átalvetőt cipelnek, görnyedten és megadással, mintha a sorsukat hordoznák benne.

  • Crescence-nak A múlt század egyik forradalmi változásokkal teljes nyárutóján érkezett Sutting ezredes Szegzárdra.
  • Mik az egészséges fogyókúrás célok

Mikor meglátják a hosszú embert, fekete fejkendőjük alól rávillantják barna szemüket és csendesen ráköszönnek. Románul köszönnek. Serutmuna la mariasa — így mondják és a hosszú ember magyarul felel: — Jó estét. Löknek egyet az átalvetőn és meggyorsítják a lépteiket. Sietni kell. Valahol a nádas szívében lassan ébredni kezd az éj és lábujjhegyen elindul a rétek felé.

Odébb, ahol a legelők csücske egészen az útig leér, juhok bukkannak fel a dombtetőn.

  • A nő bizonytalan hangon megszólalt: - Ki az?
  • Az usana nélkülözhetetlenek fogyhatnak

Csak a körvonaluk látszik az égen, sok kis mozgó vakondtúrás, mellettük a pakurár hegyes alakja, élesen és szikáran, földöntúlian, ég és föld közé beékelve. Csudákfalva felől porfelhő támad, kutyaugatás és gyerekzsivaj szalad előtte és fellármázza az unatkozó csendet. Nagy nyitott autó jelenik meg a — 4— Wass Albert Farkasverem kanyarodásnál, egy túlbuzgó szürke kuvasz lógó nyelvvel nyargal utána, csak a hídnál áll meg lihegve és vakkant még néhányat.

hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

Fent a szőlő alatt gyerekek hajtják haza a marhát, közülük nehány nagy sivalkodással az útig szalad. Az autó búgva suhan el mellettük, a nádas mellett, a tó mellett, a dombok mellett, a szájtátva csodálkozó parasztgyerekek mellett, a mozdulatlanná merevedett juhász mellett, a vállára vetett csizmákkal bandukoló paraszt mellett, fák, virágok, madarak, fűszálak mellett, minden mellett.

Wass Albert Farkasverem

Egy önálló, külön kis idegen világ. Olyan ott a Mezőség szívében, mint valami lázas, siető, furcsa kicsi csillag; ki tudja honnan jön, ki tudja hova megy és ki tudja micsoda sorsokat visz magába zárva.

hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

Különös, idegen világ, aminek semmi de semmi köze sincs ahhoz, ami mellett elrohan: a házakhoz, a tavakhoz, a dombokhoz és az emberekhez. Mintha talán nem is emberek ülnének benne, vagy ha emberek is, hát nagyon messziről jöhetnek és nagyon messzire akarnak menni.

Már régen nincs sehol az autó, a por szürke uszálya is már régen lelankadt a rétre és a hosszú ember még mindig néz utána. Látja azokat is, akik benne ülnek. Látja őket, amint közönyösen és idegenül szaladnak el tavak, dombok és falvak mellett.

A „Rágás és köpés” megértése

Látja, amint simán begördülnek egy város csillogó lámpasorai közé. Látja őket megállni egy nagy hotel kivilágított csarnoka előtt, látja, amint leszedik az óriás bőröndöket, hallja körülöttük a lármát, zsibongást, autótülkölést: a hosszú ember, aki ott áll a nádas szélén egy öreg fűzfának támaszkodva, csendben, titokban velük utazik. Az éjszaka pedig ellopódzik mellette, végigoson a réten, átugorja az országutat és felszalad a dombra.

hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

Köpenyével némán hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon a juhászt és a nyájat, a hazafelé siető embereket, mindent. Zsebéből elővesz néhány kicsi csillagot, ráakasztja őket az égre, aztán lassan elindul a falu felé.

Kis tétova szellőt izen onnan vissza és a szellő tele van elnyújtott marhabőgéssel, tele van furcsa, keserű füstszaggal és arról beszél, hogy vége van a napnak. A nádas halkan sóhajtozni kezd, titokzatos jelszó indul meg valahonnan, egyik nádszál tovább adja a másiknak, lassan mindenhova eljut és mintha valami elvarázsolt élet indulna meg odabent: ezer kis furcsa zaj támad, ezer kis láthatatlan moccanásban élni kezd egy titokzatos másik világ, a szürkület világa.

Valahol bent, egészen bent a tónál, hangos hápogással kél fel egy csapat lomha tőkeruca, fordulnak egyet a víztükör felett, aztán hangos sziszegéssel áthúznak a túlsó tarlók felé.

Magasan, nagyon magasan három gém vonul. Éles, rekedt hangjuk néha belehasít az estébe, nagyon messziről egy másik gém felel. Egyszerre, hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon valami láthatatlan karmesteri jelre megrezdül a mocsár roppant zenekara: a békák. Ezer meg ezer hang szólal meg egyszerre, brekeg, lármázik, zajong, valami fájdalmas, egyhangú őszi melódiát, szünet nélkül, taktus nélkül, folyton, folyton, folyton, egyformán.

Az ég és az égen kigyúló csillagok, a dombok, a fák, az országút, a rét, a segít a fogyásban, a tó, minden, minden beleolvad és feloldódik ebben a hangzavarban, egyetlen zsongássá, egyetlen gondolattá, — 5— Wass Albert Farkasverem egyetlen álmos érzéssé simul minden, ami élet volt, szeptember volt, Mezőség volt.

Valami zsibbasztó óriási háló alatt liheg a föld: keserű füstszag és békazene, bénító különös narkózis, ilyen lehet az a meghalás, amire azt mondják, hogy kellemes. A hosszú ember ott van már mélyen, mélyen a háló alatt.

A rágás és köpés étkezési rendellenesség

A mezőségi éj ráterül lomhán és szürkén és gondolatpusztító álmossággal. Egy csapat pergőréce fütyül el a feje fölött. Hirtelen megrezzen, kezébe kapja a puskát és mereven figyelni kezd… No, csakhogy hazajött a báró, ott van az étel az asztalán.

A vénasszony már evett és le is feküdött azóta. A hosszú ember beteszi az előszoba ajtaját, a kezében cipelt vadrécét ledobja a padlóra, aztán befordul a szobája felé.

Indul is a konyhába; a küszöb előtti szőnyegen lompos farkaskutya hever, belerúg, hogy az vonyítva szalad lefelé a lépcsőn. Rápolthy Jenő báró — így hangzik a hosszú ember társadalmi neve — benyit szobájába, puskáját egy sarokba támasztja és az asztal mellé ül.

Kis büdös petróleumlámpa világítja hogyan lehet fogyni 40 nőnél a szobát, az asztalon repedezett címeres tányérban egy darab szalonna, sonka és oldalas jelképezik a vacsorát, meg egy literes üvegben valami gyanús színű folyadék, amit a ház szokásához mérten bornak tisztelnek. Leoldja lábáról a rongyolódott bőrkamáslit és félrelöki az ágy mellé. A bakancsaiból kikandikáló olcsó világosszínű harisnya alig ér a bokáján felül és meztelenül hagyja hosszú, vékony, csupaszőr lábszárait.

Kigombolja zöld vadászmellényét és enni kezd. Néha belebámul a lámpába és amíg a két állkapcsa ütemes mozgással őrli az ételt, Rápolthy Jenő a lámpa pici lángján keresztül elkalandozik a múltjába. Ott látja magát a Margitsziget ívlámpái alatt, körülötte nők, kacagó, vidám pesti nők, szereti őket és szereti a Margitszigetet is, a nagy komoly fákat, a Dunát és a Gellérthegyet és a jogászéletet és mindent, ami ott van. Olyan jó fiatalnak lenni, diáknak lenni, mosolyogni az élet nagy problémáin és nem törődni a jövővel… a jövővel, amelyik azért egyre jön, feltartóztathatatlanul közeledik, mint nagy fekete denevérszárny… Mindegy, vannak vidám cimborák és szép asszonyok is vannak mindig és a cigányzene megmarad, akármilyen nagyra gyűlnek is az adósságok.

hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

Pedig az adósságok valóban gyűlnek. Kétezer forint. Levelek haza. Az apja visszaír: egy garast sem adok! Egy garast sem.

hagyja abba a rágást és a köpést fogyjon

Báró Rápolthy Tamás, jól van, tehát egy garast sem, nem baj. Négyezer forint. Hatezer forint. Nyolcezer forint.

Demi Lovato, a Disney volt sztárja, tizenéves kora nagy részében kijött, hogy étkezési rendellenességekben szenved. Más étkezési rendellenességekhez hasonlóan a viselkedés addiktív is. Az ötlet kezdve vonzó. Enni mindent, amit szeret, és szereti az ízét, de nem rendelkezik súlycsökkenéssel. Miután egy ember megpróbálja a rágás és köpés módszert, beleszeret az ötlet egy földimogyoróvaj-csésze evésébe, de nem kell ezt beletennie a kalóriaszámláló alkalmazásba.

Lehet, hogy érdekel